Esetem a román dolgozatfüzettel...és Bedő Zoltánnal.

Időpont 1979 május.
Helyszín a Bardóc Községi Általános Iskola.
Nem két féléves időszakra volt osztva a tanulmányi időnk, hanem harmadokra. Három harmadra. Akkor mi ezt tulajdonképp negyedéves időszaknak mondtuk. Ami lényegében a feleltetési időszakban, és főleg a dolgozatírási időszakban volt fontos. Általánosan egy tanulónak legalább három jegye kellett legyen. Ebből a három jegyből számtani középarányossal már kiszámítható volt az év végi jegy. Fő tantárgyakból azonban még dolgozatokat is írtunk. Ilyen tantárgyak voltak: matematika, magyar, román. A dolgozatírásra három jegy átlagát kaptuk. Magyar és román tantárgyak estében ez így alakult: fogalmazás, helyesírás-szépírás, külalak-forma. A dolgozatra kapott fő jegy, meghatározta az éves teljesítményünket, hiszen az egész évben kapott jegy értékét felemelhette, de le is csökkenthette nagyon. Tehát alapos forgatóköny lett kidolgozva, ennek a negyedévenkénti dolgozatírásoknak. Dolgozatfüzetet kellet vásárolni, ami egyébbre nem volt használható. A dolgozat megírása és javítása után, az illetékes tanár beszedte, és csak a következő dolgozatíráskor adta vissza. Természetesen fel kellett készülni az egész negyedéves anyagból. A megmérettetés napjára a tanár behozta a füzeteket, felírta az általa kiválasztott dolgozatcímet a táblára, majd kiosztotta a füzeteket. A füzetekbe nem lehetett "akárhogy" írni! De nem ám!! Egyik oldalt szabadon kellett hagyni a javításnak! Tehát a kinyított füzet bal oldalára kellett írni, a jobb oldali lapon kellett javítani! Namármostan. Képzeljétek el, ott van előttetek a füzet, kinyitjátok. Jobbra ott van egy szép tiszta oldal. Fehér, makulátlan tisztasággal. Még nem szamárfüles. Érezni rajta a nyomda illatát...s nem lehet rá írni. Fordítani kell egyet, és oda, a bal oldalra, már leírhatjuk, hogy felkészültünk Tanár úr, tudjuk a leckét! Nahát engem akkor úgy megbabonázott a vadonatúj füzet varázsa, hogy rögtön az első jobb oldalra, írni kezdtem! Ez kérem szkandallum! Inkvizícíó!... Elvágtam magam alatt a fát. A román tanárt alaposan megbántottam. Egy életre. Notórius figyelmetlen vagyok, aki szándékosan tönkre akarja tenni, a Tanár karrierjét. A dolgozatom egyenesen, egy itélet volt. Én írtam meg. Saját kezüleg. Önmagam ügyésze, és bírája voltam. Azt a leckét amit, kaptam dolgozat javításkor, nem felejtem el. De az egész általános iskola sem felejti el, mert az Osztályfőnököm tett róla, hogy minden évfolyamnak, minden dolgozatíráskor elmondja az utánam felnövő generációnak, hogy:"-Kéremszépen nem úgy kell írni a dolgozatfüzetbe, ahogy azt Nagy Viktor tette..." és akkor szépen elmesélte, hogyan kell.

A lálekidomár pedagógus.

Időpont: 1978 október.
Helyszín: Bardóc Községi Általános Iskola.
Emlékeztető: A lélekidomár pedagógus személye, azonos Bedő Zoltánnal, aki a "pityókaszedéskor" móresre tanította Miklós Győzőt, a konok osztálytársamat. Bedő Zoltán, latin-román, románföldrajz tanár volt... az osztályfőnökünk.
A mezei munkának vége volt. Napirenden volt a tanítás. A nyár ízét, s a mezőn eltöltött szabadkezi munkának kötetlenségét, nehezen tudtuk átformázni az osztálytermek, szűk padjaiba. A fehér model-csontvázak, a szemléltető érrendszer, nyirokrendszer bábui értetlenül bámultak ránk. Mit kerestek itt? A zárt szekrények, üvegcséi(mert biológia-kémia kabinet volt az osztálytermünk), csak egy héten egyszer, kémia órán igértek némi izgalmat. Mert a fizika órán az anyagsűrűség tanulásán már túl voltunk, amikor szintén ez a Győző, még az arcán érezvén az osztályfőnöki pofonok égető szégyenét, már azt érezte, hogy fizika tanári engedéllyel(de szívében ott a bosszúval) törheti ki krétával az ablakot... Remek szemléltető kisérlet volt! Győző egy életre megtanulta, hogy a kréta sűrűsége kisebb az ablaküvegnél, és nem lehet kitörni az ablakot vele.
Szóval rakoncátlanok voltunk! Szünetekben kiszöktünk, Ferenc Bandi bához, mert nála lehetett kapni szerb csempészárút. Ami a zsebünkben cigarettának álcázott rágógumi formában jelent meg. De a legfrankóbb árú a karamelkrémmel töltött, csokoládébevonóval készült cukorka. Ez annyira finom volt, hogy a tíz perces szünetben el is fogyott, pedig még el is kellett szaladni Bandi bához! De komoly logisztikai érzéke volt Fosztó Bélukának! Ő már akkor el kezdte enni a cukorkát amikor Bandi báék kapuján kilépett, és mire csöngettek, ő már az iskola udvarán volt, s még egy két baráti cukorka szétosztása is belefért, s az utolsó szem cukorkával a szájában úgy esett be a tanterembe, hogy a szemetesbe már nem tudta volna beledobni a cukorka dobozát, akkor nem ért volna a helyére. Pedig egy eminens tanulónak illik ott lenni! Tehát a szemetet feldobta a szekrény tetejére, bízván benne, hogy a papir miközben átgurul a szekrény tetején, pont a szemetesbe esik. Csak ebbe a ballisztikai számításba, beleszólt a z említett nyirokrendszer bábuja aki mélabúsan várta a biológia órát, s a röppálya felénél "elkapta" a repölő tárgyat és oda pöckölte a szekrény szélére, ahol már remekül lehetett látni. A "csavargó" papíros még mozgásba volt, amikor megérkezett Bedő Zoltán, és a rettegett román óra. Bedő Zoltán kiválló tanár volt, nagyszerű megfigyelő, és he megvan minkét veséje akkor minden bizonnyal nem a nebulók fejét tömte volna volna latin és román szavakkal, hanem az ellenséges csapat kapujának hálóját, gólokkal... Ezt sokszor hangoztatta. Valahogy már kívántam is, hogy miért nem ez történt... Bedő Zoltán többek között úri ember is volt. Hagyta, hogy a hetes fejezze be a jelentést. Engendte helyére menni, s csak ekkor kezdte el, de az osztálynaplót még nem tette le a kezéből . (!) ... -Ki tette fel a szekrény tetejére a szemetet? Ez volt az ankét fő témája. S miután nem kapott kielégítő választ a komisz kölyköktől, akik nemhogy egy szót se tundak latinul, a két veséjükkel, de még a feltett kérdédsre sem tudnak válaszolni. Pedig az nem is lecke. S itt hosszú lélektani hadviselés következett! Hogy aszongya, mikor eljöttünk otthonról Ő már akkor tudta, hogy a Jóanyánk mit csomagol nekünk, nehogy ki tette fel ezt a rongyos papírt a szekrényre! Mert Ő tanult! Lélektant!! (is) És,...és ő tudja hogy ki volt! És hova tovább eljutott a "monológ ankéttal", egyre pirosabb lett a feje. Ugyanúgy, mint amikor pofozott valakit! S a végén, (de ez már az óra vége felé lehetett) már ordított, -Nekem? Nekem nem mondjátok el, hogy ki volt?! Én úgy is tudom! Én úgy is tudom, hogy lány volt, mert én tanultam pszihológiát!... Ez valahogy olyan misztikus és röhejes volt egyben! De aznap nem volt román leckénk!! :))

Pityókaszedés.

Időpont:1977 szeptember
Helyszín: a Székelyszáldobosi mező
Pityóka=burgonya, krumpli.
A történetben a "hős" a "Halnyelű bicska" bejegyzésben szereplő Győző, aki biztatott, hogy egyszer majd kiszárad a patak.
Minden összel amikor megkezdődött az iskola, mezőgazdasági gyakorlatra vittek. A tevékenység évről-évre változott. Kukorica törés, cukorrépa szedés, len nyűvés, krumpli szedés... képzeljétek el még csipkebogyó gyűjtés is volt. Ezen az őszön a munkánk a "tarlószás, torrószás" volt. Azaz a böngészés, a mezgérelés. Szóval az a része a krumpliszedésnek, ami elég kevés eredményt hoz. Nincsenek látványosan megtelő vödrök, növekvő krumpli kupacok. A torrószás az volt, hogy a traktor, vagy a lovas eke kiszántotta, a "tagok" a kollektívisták összeszedték(a javát... de azért maradt ott... megvolt ennek is a miértje) s a kivezérelt diáksereg össze szedte az ottmaradt krumplikat.
Elég hűvös őszes idő volt, s ilyenkor még a diák is dolgozik, hogy ne fázzon. A tanárok hoztak néhány ásót, kapát. A nagyobb diákokat megbízták, hogy itt-ott kapirgálják meg a földet, hátha mégis néhol nem forgatta ki az eke megfelelően a terményt, és azokat a szebb krumplikat már ne keverjék össze az aprajával mert nem "érdemes"... azt gyűjtsék külön, s majd bele rakják zsákokba. A kisebb diákokat csatárláncba állították, mindenki kapott olyan 3 méteres parcellát, s ha azt számoljuk, hogy egy osztályban voltunk harmincan, átfogtunk olyan 120 méteres darabot, mert ott volt négy osztály. Mi akkor hatodikosok voltunk. Elég gyatra munka volt ez, úgy kellett aprólékos műgonddal, piszkálgatva a földet, gyűjtögetni az aprócska krumplit. Csinálgattuk ezt kb. fél tízig. Ekkor az mondta Bartha Imre, a tornatanár, hogy: "Van még tíz percetek, addig szedjen mindeki még egy vidör(vödör) pityókát, osztán lehet tízóraizni". Hát bizony ez a tíz perc kevésnek bizonyult... egyeseknél. Főleg akik nagy 12 literes bádog vödrökkel jelentek meg. Mert azért sokunk szülöje úgy gondolta, hogy elég lesz szegény, mezőre járó diákjának egy ilyen kis 5-8 literes műanyag vödör. Szegény Győző szülei nem így gondolták. Győző apukája tisztségviselő volt, anyukája tanítónó, hát úgy gondolták, Győzőkének példát kell statuálnia. Ám Győzőke ezt nem gondolta így! Konok gyerek volt, s ritkán lett nála tele a vödör. Így történt ez a tízedik perc végére is! De Bartha Imre már régóta figyelte Győzőt, s mert kemény és igazságos tanár volt, figyelte Gábort is! Kolumbán Gábor, hasonló családi és politikai értékekkel volt megáldva, mint a mi Győzőnk, csak ő használta az eszét. S a tízedik perc végén amikor egyikük vödre sem teljesítette a Bartha Imre által felálított mércét, el lettek küldve:"Ti ketten elmentek, s még szedtek egy vidörrel, s ha készen van lehet enni! " Gábor már a mező felé tartva megfigyelte, hogy egy távolabbi parcella krumpli, ki van szántva, csak a "tagok" még nem értek oda a gyűjtéssel. S alighogy kiértek a tanárok látómezejéből, már fűzte Győzőt, hogy menjenek el oda, hamar megtelik a vödör, s már ehetnek is. Oda-vissza az út tíz perc. Ott két perc alatt tele a vödör. A tanár észre sem veszi a turpiságot. De Győző mérgében már sírt. Hát, hogy lehet ilyen!? A többiek esznek, és Ő? Menjen pityókát szedni? Azt már nem! Leűlt a vödörre és sírt. Gábor elment és hamar teljesítette a normát, s amikor jött visszafelé, Győző kb akkor fogott neki, összegyűjteni azt a néhány darab krumplit, hogy ne menjen vissza üres vödörrel...
Szóval amikor odaértek a "mérce" kupachoz, Barta Imre ott állt a halom előtt, s mellette 2-3 méterre a tanári kar, s kicsit még távolabb mi, a diákok, mert azért szerettük volna látni, a "tarlószás- tarlószását". Gábor kiborította a vödröt, hát az övé tele volt. S a tanár tulajdonképpen megdöbbent az eredményen, csak intett Gábornak, hogy mehet enni. S ugyanolyan csöndben volt a megdöbbenéstől, amikor Győző kiborította. Kiesett a vödörből 6-7 krumpli. A tanár olyan csendben volt,hogy Győző már majdnem elindult reggelizni, de a tanár ezt mondta:"Menj, még szedjél egy vidörrel!" S Győző szinte minden gondolkodás nékül rávágta:"Az baszik!" Síri csönd következett. Tíz másodpercig! S akkor a tanári karból kiugrott egy párduc! S mire odaért Győzőhöz akkor láttuk, hogy ő Bedő Zoltán a román-latin tanár. Az osztályfőnökünk! S azt a verést a mit Győző kapott. Ott az egész iskola ellőt... s az egész verés mottója ez volt: "Te-te! erre tanítottalak?? Erre tanított Apád?? Erre tanított a Tanítónő Anyád"... és adta a taslikat, hogy Győzőnek is a tanárnak is teljesen piros volt a feje...

Teszt

Szeretnélek megkérni benneteket egy szívességre.

Nézzétek meg figyelmesen ezt a...képet. S ha megtennétek írjátok meg. Mit ismertek fel rajta? Mi látható a képen? Egyáltalán Ti képnek tartjátok ezt?

Nem "Rorschach" tesztnek szánom. Tudjátok az a pszichodiagnosztika, amikor az összehajtott papírlapok közé cseppentett festékanyagot összepréselik és a született ábra, valamilyen értelmezhető, vagy kevésbé értelmezhető ábráiból lehet felismerni az ott "létrejött világot".

Egyszerűen csak kérlek benneteket. Írjátok le amit felismertek, és ha nem tartjátok képnek... tehát fényképnek, írjátok le, hogy miért.

A párbeszédablakban, majd leírom én is, hogy mi ábrázol a fotó, és hogyan készült.

Köszönöm szépen, ha írtok.