2007. augusztus 1., szerda

Tátáka... aki olyan, mint egy farkas (1974)


Családi fotókat nézegettem.
Kedvenc szórakozásom volt. Nézem a képeket, és az arcokon látható mimikához "gyártottam" szöveget. Szóval feliratoztam a képet, egyfajta képregény szöveget narráltam hozzá. Pl. igy: az egyik fotón ott volt egy karcolás, amely rajta volt a negatívon, s ez a papírképen úgy jött le, mintha Oszi bácsi (Márkó Oszkár) a kezében tartott volna egy injekciós fecskendőt. A képen rajta volt Apuka is (a kocsma udvarán készült), így a fotó ezt a szöveget kapta: "-Ne szúrd meg Apukát!!"... és erősen ütöttem a képet.
A szóban forgó... Tátáka, Mámáka (nagyapám, nagymamám) Tusnánfürdőn lakott. Meglátogatta Őket, Irma néném, a családjával, és Márton bátyám a családjával. Ez alkalommal kimentek a Csukás tóhoz, és ott volt egy remek hely fotózáshoz. A tóba bele volt helyezve egy 5-6 tonnás andezit tömb, és keskeny pallón lehetett bemenni a sziklához, s ha ott megtelepedett a csoport, és fotó készült olyan volt, mintha a tó közepén "ültek" volna.
Tátáka ott állt, látszott, hogy Ő a családfő. Karján egy balon kabátot tartott és nézett a kamerába. Expozíció. Elkészült a fotó.
Amikor hozzánk került a fotó, fogtam-tartottam a kezemben, néztem egy darabig és ezt mondtam:"-Tátáka itt ezön a képön, olyan mint egy farkas."........
Képzeljétek el!
Tudjátok, ahogy nem ismerik fel az óriáskigyóban az elefántot. Kalapnak nézik a felnőttek (Kis herceg)
...........
Eltelt néhány év.
Orsi lányom amikor nyolc éves lett, kezébe adtam adtam a fényképet, és elmeséltem a történetet. Ő is tartotta a kezében, nézte egy darabig és ezt mondta:"-Tényleg olyan mint egy farkas."...

3 megjegyzés:

Altnőder Emese írta...

Éppen ma tettem fel egy képet (tudod!)...
" -Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a nalementéket...
Kisvártatva hozzátetted:
-Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket...
-Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?
Erre azonban a kis herceg nem felelt. "
De ez csak egy nap volt, aztán jött másik. Egynaplementés napok. És van, hogy a naplementét sem látod... :)

Mácsai Ferenc írta...

Ezt a képet nagyon eltaláltad, nagyon tetszik.

erdővidék írta...

Emese! Tudod van az úgy, hogy az ember néha szomorú... :) akkor pl. ha nem látja a naplementéket...
néha elég csak rá gondolni.

Feri! Bizos azért sikerült ez a fotó, mert akit láthatsz rajta...nagyon szeretem!