2007. november 26., hétfő

Esetem a román dolgozatfüzettel...és Bedő Zoltánnal.

Időpont 1979 május.
Helyszín a Bardóc Községi Általános Iskola.
Nem két féléves időszakra volt osztva a tanulmányi időnk, hanem harmadokra. Három harmadra. Akkor mi ezt tulajdonképp negyedéves időszaknak mondtuk. Ami lényegében a feleltetési időszakban, és főleg a dolgozatírási időszakban volt fontos. Általánosan egy tanulónak legalább három jegye kellett legyen. Ebből a három jegyből számtani középarányossal már kiszámítható volt az év végi jegy. Fő tantárgyakból azonban még dolgozatokat is írtunk. Ilyen tantárgyak voltak: matematika, magyar, román. A dolgozatírásra három jegy átlagát kaptuk. Magyar és román tantárgyak estében ez így alakult: fogalmazás, helyesírás-szépírás, külalak-forma. A dolgozatra kapott fő jegy, meghatározta az éves teljesítményünket, hiszen az egész évben kapott jegy értékét felemelhette, de le is csökkenthette nagyon. Tehát alapos forgatóköny lett kidolgozva, ennek a negyedévenkénti dolgozatírásoknak. Dolgozatfüzetet kellet vásárolni, ami egyébbre nem volt használható. A dolgozat megírása és javítása után, az illetékes tanár beszedte, és csak a következő dolgozatíráskor adta vissza. Természetesen fel kellett készülni az egész negyedéves anyagból. A megmérettetés napjára a tanár behozta a füzeteket, felírta az általa kiválasztott dolgozatcímet a táblára, majd kiosztotta a füzeteket. A füzetekbe nem lehetett "akárhogy" írni! De nem ám!! Egyik oldalt szabadon kellett hagyni a javításnak! Tehát a kinyított füzet bal oldalára kellett írni, a jobb oldali lapon kellett javítani! Namármostan. Képzeljétek el, ott van előttetek a füzet, kinyitjátok. Jobbra ott van egy szép tiszta oldal. Fehér, makulátlan tisztasággal. Még nem szamárfüles. Érezni rajta a nyomda illatát...s nem lehet rá írni. Fordítani kell egyet, és oda, a bal oldalra, már leírhatjuk, hogy felkészültünk Tanár úr, tudjuk a leckét! Nahát engem akkor úgy megbabonázott a vadonatúj füzet varázsa, hogy rögtön az első jobb oldalra, írni kezdtem! Ez kérem szkandallum! Inkvizícíó!... Elvágtam magam alatt a fát. A román tanárt alaposan megbántottam. Egy életre. Notórius figyelmetlen vagyok, aki szándékosan tönkre akarja tenni, a Tanár karrierjét. A dolgozatom egyenesen, egy itélet volt. Én írtam meg. Saját kezüleg. Önmagam ügyésze, és bírája voltam. Azt a leckét amit, kaptam dolgozat javításkor, nem felejtem el. De az egész általános iskola sem felejti el, mert az Osztályfőnököm tett róla, hogy minden évfolyamnak, minden dolgozatíráskor elmondja az utánam felnövő generációnak, hogy:"-Kéremszépen nem úgy kell írni a dolgozatfüzetbe, ahogy azt Nagy Viktor tette..." és akkor szépen elmesélte, hogyan kell.

2 megjegyzés:

s@só írta...

Örömmel olvaslak, szép ez a történet és tiszta.Látod Kistáska, hogy híres ember vagy te is, és valahol ezekért a kicsinységekért - mind híresek vagyunk.
Baráti üdvözlettel: sasó

erdővidék írta...

Igen Sasó. :))
Ez az én hírhedtségem.
Köszönöm.
vitya.