2008. január 10., csütörtök

Hangok a múltból, azaz a megtalált csengő

Helyszín:Erdély, Olasztelek falu.
Időpont 1945-1998-2000

2000 nyarán meglátogattam Édesapámat. Az istálóban egy addig nem látott csengőt találtam. Ez kicsit furcsa volt, mert a szokott tárgyak között ha valami újat, addig nem látottat találunk, mindig megkérdezzük:-ez hogy került oda? -honnan van? De evvel a csengővel mégis mintha nem akkor találkoztam volna először. Olyan volt, mintha már nagyon régóta ismertem volna, csak ez az ismerettség, valahogy olyan mélyről jött, bentről a szívemből. Fizikailag, a szemeimmel, akkor láttam a csengőt, de valahogy éreztem, hogy már régóta az enyém.
.......................................................................................................................................................
1945.
Jóapám akkor 9(kilenc!) éves volt. Ahogy ő mesélte:"-Cudar időköt éltünk édös fijam..." Eljártak napszámba kapálni. Édesapám, Nagybátyám- Gyuri bácsi, aki két évvel volt idősebb apámnál, és Tátáka: Nagy József. Nagy József, cselédsorból szabadult fel. Szintén cselédlányt vett feleségül, s a báró, hozományként valami kevéske földet adott a fiatal párnak, akik vitték tovább a nyomoruságukat, szerelemben. Az említett kapálásra Jóapám mesélése szerint, csak sót vittek. Egy fazék el volt dugva a bokrokba egy forrás mellet. Kikapálták az "öreg" krumplit a fészekből, és az volt a napi táplálékuk! Kilenc éves gyerekként, ha tehenet őriztek, a hűvös reggeleken, teljesen átdermedt lábukkal, beleálltak a tehén ürülékébe. Ha birkákat őriztek, a birka fekhelyére ültek, mert az már megmelegítette a földet. Cudar idők! Apámat odaadták egész nyárra a számadó juhosgazda mellé, aki egész évben biztosította apám ellátását. A tavaszi ellésből kapott egy bárányt, ami őszre már felnőtt birkává fejlődött. Tátáka, hogy apám mindig megismerje a bárányt készített egy "csengőt". Amolyan házilag össze-eszkabált alkalmatosság volt ez, olyan harang-kolomp féle. Egy öreg benzines hordó, bádog anyagából forrasztotta össze, s a belsejében a "nyelv" egy csavaranya volt, és képzeljétek úgy szólt, mint a legnemesebb bronzból önttött csengettyű. Ősszel a birkát levágták. Apám következő évben már másik számadónál teljesített szolgálatot. A csengőt elfelejtették.
...........................................................................................................................................................
1998.
Jóapám ekkor már pallér volt. Mestere a szakmájának. Kőműves. Házat építettek. Az egykori számadó juhász dédunokájának. Előtte le kellet bontani, a kőből épített istáló tetőszerkezetét. Az istáló olyan masszív építmény volt, hogy egy koszorúval, ami összefogta a falakat, és a födém megerősítésével, simán rá lehetett építeni még egy szintet. A bontást Édesapám vezette. A tetőn dolgozó legények dobáltak le mindent a tetőről. Cserép, lécek, és minden anyag, ami ilyenkor keletkezik. Közben zaj és por.... Aztán felkiált Apám:"-Állj! Álljatok meg! Senki ne csináljon semit!!".... Meghallotta gyerekkora csengőjének a hangját!... Odament, megkereste a csengőt, s amikor megtalálta a sok kacat között, felvette és azt mondta:"-Most már lehet folytatni."....

6 megjegyzés:

s@só írta...

Szép és igaz, mint minden történésed.Szeretlek olvasni, nagyon mesélősen beszélsz el, a falun felnövők ezt nagyon tudják és nagyon jó lesz a csepp lánykádnak, amikor Téged hallgat, s az emberi történeteid.
Örültem Neked így esteledve.
Sok ilyet még!
Sasó

erdővidék írta...

Igen sasó. Igazad van. Számomra is azok az írások szépek amelyek igazak, és szívből jönnek...
Sütő Andrást amikor megkérte édesanyja, hogy "-Írjál valamit rólunk is édesfiam.
-Mit irjak Édesanyám?
Igaz legyen!"...
Akkor írta meg: "Anyám könnyű álmot igér" című regényét.
Üdv.vitya.

s@só írta...

Ezt a válaszbejegyzést, mint pár sort írd be a blogodba, jó? Teccős...

Sütő Andrást amikor megkérte édesanyja, hogy "-Írjál valamit rólunk is édesfiam.
-Mit irjak Édesanyám?
Igaz legyen!"...
Akkor írta meg: "Anyám könnyű álmot igér" című regényét.

erdővidék írta...

sasó- számomra ez a történet azért evidens, mert én ezt a történetet egy autentikus környezetben hallottam és tanultam. Érdekes ezt Romániában tanították, magyar irodalom órán. Sütő András elismert irodalmár volt Romániában(is). Aztán később kiverték a szemét.
Pusztakamarás a szölöfalumtól kb. 80 km.-re volt.

Anim írta...

Megragadó szép történet. Annyira meseszerű, hogy ettől érzi az ember, hogy igaz benne minden gondolat.

erdővidék írta...

vándor... mennyire igazad van.
Nagyon szépen köszönöm! :))