2008. június 27., péntek

Szökés

Vakszerencse(folytatás)

Vadászkéssel vakarták le valamelyest az iszapot a nadrágról, és a kabátról. Az iszap tele volt a vízitök apró gubacsaival, amelyek alattomosan véresre dörzsölték a csuklót, ha a gubacs ott maradt a kabát hajtókájában.
Hajnali három órakor elfogyott az erejük, és valahogy a bátorságuk is az inukba szállt. Furcsa volt, hogy nem értek még a határhoz.
Egy kukoricatáblához értek, amikor úgy döntöttek, hogy a kukoricás védelmében megpihennek, és megvárják a reggelt. Talán felszáll a köd, eláll az eső, és sikerül tájékozódniuk, merre, mennyire lehetnek a határtól.
Kukoricaszárat vágtak, s hevenyészet fekhelyet készítettek maguknak, a nedves földre. Szorosan egymás mellé feküdtek, hogy egymást melegítsék, és tudjanak egy keveset aludni. A nagy fáradság után annyira ki voltak melegedve, hogy nem is érezték a hideget. Elaludtak, s ha ebben a pillanatban arra jár egy határőr járőr, biztos elkapja őket, nem is vették volna észre a közeledését.
Kora reggeli félhatra elállt az eső és leereszkedett még jobban a köd, és a tájra ráerszkedett a novemberi reggelek hidege. István és Jolán megébredtek, nagyon fáztak. Győző és Jocó nagyon fáradtak voltak nekik sikerült még a hideg ellenére is aludni. István felkelt, és óvatosan előre kúszva megpróbált körül kémlelni, de a köd annyira sűrű volt, hogy nem látott tovább tíz méternél.
Győző arra ébredt, hogy rettenetesen fázik, és Pista Jolán lábát melegíti dörzsölgetéssel és ráleheléssel. Alaposan átfáztak. Számba vették a megmaradt magukkal hozott elemózsiát. Megmaradt egy fél literes ásványvizük, fél margarin, fél kiló kenyér és a Pityu fél liter pálinkájának negyede. Ebből kortyoltak éjjel néha, és érdekes Jolán kért többször. Félt.
Elosztották, megmaradt magukkal hozott elemózsiájukat, csak a vízzel takarékoskodtak, mert nem tudták mennyi van még hátra.
Nyolc órára felszállt a köd, és kicsit kinyújtózkodva, óvatosan előrekúszva körülnézett Győző. A kukoricatábla, amelyben meghúzódtak, még húsz-huszonöt métert tartott. A további rész már le volt vágva. 100-150 méterre szépen kupacba összehordva, látszott ezt csak tegnap törhették le, vagy törte le a gép, és a kukorica halomtól néhány méterre ott magaslott a határőr őrtornya.

3 megjegyzés:

s@só írta...

Ez igen drága barátom, nagyon vártam már rá. Amit gondoltam, vagy csak gondolni merészeltem, íme most olvasom.... Folytasd - kérlek.
Baráti üdvözlettel: sasó

vitya írta...

Kedves Sasi!
Köszönöm szépen, hogy a sós tengeri levegő élvezete után ide értél... tudod, beszéltünk róla...mennyire meglepődtem a tengervíz íze miatt... :^)
Folytatódik, most már a kisregény.
Következő rész:
Főpróba.

PHAEDRA írta...

Kedves vitya...
A már tőled megszokott természetes tömörséggel folytatod a történetet. Bebizonyosodik, hogy egy-egy valósághelyzetben milyen fontos szerepet kapnak az életünk során megtanult, elsajátított tapasztalatok.
Olvastalak:Phaedra