2008. július 12., szombat

Szökés

Harmadik rész – Nem sikerült felmentés

Nem tudott elaludni.
Csak forgolódott az ágyán, és az öreg ház mintha vele együtt virrasztana, az ősök sóhajtásaival, nagyokat reccsent, kísértetiesen. Győző, amikor először hallotta ezeket a reccsenéseket, félt. Nem tudta mi okozza, a ház nyögéseit. Csak később jött rá, hogy a felmelegedett faház kitágult a napsütés hatására, s este, ahogy lehűlt a hőmérséklet a faház visszazsugorodott. Akkor nyögte az ácsok szekercéi okozta fájdalmakat.
Sokáig beszélgettek, a nyárutói éjszakán, a ház tornácán.
Andor túl volt az érettségin, besorozták katonának, de más tervei voltak. Érvekkel próbálta meggyőzni barátját, kövesse őt.
-Politikai menedékjogot kérünk Győző!
-Andor! Én itt születtem. Itt született Apám, Anyám, és az ők szülei is itt születtek. Ők építették ezt a házat. Ide vannak eltemetve a temetőbe. Miért kellene itt hagynom ezt a földet?
-Győző, itt nincs semmi jövőd! Elvégeztem az iskolát, bevonulok katonának. Elvisznek valamelyik nagy építkezésre ahol idegen emberek jövőjét építem. Bontják le a falvainkat. Felnőtt dolgos férfiakat küldenek a Központi Pártház építésére, a Duna csatornához, s közben itthon a család nélkülözi a férfit!
Dolgozol egy kemény hónapot, és a fizetésed mire költöd el? Üresek a boltok polcai. Egy hónapban egyszer töltik fel, és akkor mit vásárolhatsz? Azt, amit lehet? Ami elő van írva, hogy jár neked? Egy kiló hús? Fél liter olaj? Egy kiló liszt? Egy darab vaj? Egész hétre két kiló kenyér? Soroljam még? És persze tudod, miért van ez? Az ország törlesztette minden adóságát, de úgy, hogy a lakosságtól vonta meg a betevő falatot? Emlékszel igaz milyen áron? Traktorokat, személygépkocsikat adtunk el külföldre, de a vásárló megvásárolta az üzemanyagot is, ami elég volt egy évre a gép üzemeltetéséhez? Vajat exportáltunk faládába csomagolva, és valóban a láda kellett?
Valóban így működik a piacgazdaság?
Nem utazhatsz külföldre? Csak akkor, amikor engednek? És oda ahová engednek?
Fiatal képzett szakembereket, az ország legtávolabbi pontjára helyezik ki, messze a családtól, csak azért, hogy keveredjen a lakosság?
Apropó? Gondolkoztál, ha megnősülsz, és gyereked születik, milyen nevet adsz majd a babának? Hogyan választod meg a gyereked nevét, hogy le lehessen fordítani az ország nyelvére?
Győző ott ült a lépcső kövén, amely még langyos volt az augusztus végi napsütéstől.
A lépcső kövét a ház átépítésekor az apja hozta a Remhányi külfejtőből, és azt a borzoló kalapácsot használta a kőlap járófelület borzolásához, amit még ő javított fel, mert már megkopott a sok használat után.
Fejét két kezére ejtve hallgatott, és a csend lassan közéjük telepedet. S csak akkor eszmélt fel, amikor az egyre hűvösödő éjszakában Andor a vállára téve a kezét, elbúcsúzott.
-Győző! Én elmegyek Jakaboshoz, ő majd elintézi a felmentésem. Nem vonulok be katonának, s lelépek. Nekem ebből elegem volt! Aludj jól.
Győző még akkor is ott ült a lépcsőn, amikor Andor becsukta maga mögött a kaput, s csak akkor ment be a régi faházba, amikor már annyira lehűlt az idő, hogy fázni kezdett. Megkerülten a szoba közepébe helyezett asztalt, s közben kitapogatta a bal kezével a kis szerszámos asztalát, a törpe műszerész satuval, forrasztó pisztollyal, apró csavarhúzókkal, lombfűrésszel. Elmosolyogta magát. Eszébe jutott, hogy a kis asztalt együtt lopták Andorral. Az iskolába, a szállítmánnyal, eggyel több asztal érkezett. Ezt eldugták a főépület melletti kukoricásban, s a szürkület leple alatt hazavitték a kiskocsin, együtt nevetgélve a mókán, hogy miközben Győző az asztal mellett dolgozik, mindig iskolában, az osztályteremben fogja érezni magát.
Szeretett e kis asztal mellett dolgozni. Néha itt olvasott. A kis asztal a kémény mellett volt, s a kémény mellett ott volt a csikókályha. Kellemes meleg volt itt télen is.
S most, hogy feküdt az ágyában elgondolkodott. Valóban csak ez a szoba az otthona. Andor a barátja. Gyerekkori barátja. Együtt voltak jóban-rosszban. Andor most megosztotta vele a gondolatait, bizalmába avatta, még Jakabnak sem beszélt róla, pedig ő is a barátságukhoz tartozott.
-Teljesen egyedül maradsz, ha elmegy Andor!
-De hátra van még két év az iskolából!
-És? Majd befejezed máshol! Győzködte magát, és így aludt el.

4 megjegyzés:

Pamlerva írta...

Titoktartó a virrasztó faház, éppen a kis csikókályha sóhajt mélyebben, melegebben, amíg végighallgatja a két fiatal gondterhelt beszélgetését. Talán életében először nem kérdezi meg, hogy honnan van ez a nagy bölcsesség. Tudja...

Üdvözöllek:Phaedra

s@só írta...

...na most:
a balom az sír, a jobbikom nevet...ugye tudod?
nagyon jó ez...
sasó

erdővidék írta...

A csikókályhák már évek óta ilyen bölcsek.

erdővidék írta...

Néha bizony könnyezünk.