A "stuszni".

1986 június. Erdőfüle

A "stuszni", mifelénk, ott Olaszteleken két tárgyat jelentett:
1, egy fémlemezből készült hüvely, nagyjából olyan, mintha egy 15 cm. átmérőjű csőből levágnánk egy 20 cm. darabot. Arra volt alkalmas, hogy a kéménybe beleépítve ebbe a lyukba lehetett pontosan belehelyezni a "sípot" azaz a kályhacsővet.(soha nem került az ember fejére)
2, kötött lábszárvédő, általában csíkos, és a focisták használták, a lábuk védelmére. Jellemzően a lábukon, olykor felrakták a fejükre is, olyankor amikor hidegben az őszi fordulókon a tehergépkocsi rakfelületén utaztak egyik faluból a másikba. Ilyenkor azt lehetett látni, hogy 35-40, teljesen egyforma, piros-fehér csíkos "sapkás" ember, ott van egy csomóban...
Szóval... Andor barátom focizott és volt neki ilyen "stuszni". Valahányszor elmentünk kirándulni, mindig hozta magával a "stusznikat" és éjjelre felrakta a fejére, hogy ne fázzon a feje, meg, hogy ne másszon bele a "fülébe a fülbemászó"... tudnillik az esetek többségében olyan rögtönzött "sátrakat" készítettünk, hogy ilyen féltető volt, ágakból és szénából.
Balázs Sanyi, Hétfalusi csángó volt Szecselei. Ez a város ott van Brassó mellett és most már összeépült Brassóval(Tatrang, Zajzon, Szecsele...) Nos ezen a nyáron meglátogatott minket Sanyi, és úgy döntöttünk, hogy az Erdőfülei erdőre megyünk, a Kormos patak mellé, ahol a patak folyása mellett, remek borvízforrás volt. Megérkeztünk, s azon mód "felvertük a sátrat", s amikor eljött az este, felöltöztünk... Sanyi csak nézett... Minek estére felöltözni?? És mi szorgalmaztuk, hogy "öltözzcsakfel, mert éjjel hideg lesz". És én mondtam neki jó indulatúan, hogy: "Andornak van két 'stusznija, az egyiket szívesen oda adja, tedd fel a fejedre.".... Aztán itt egy kicsit megállt Sanyi az "öltözésben" és elég furcsa arccal, kételkedve kérdezte: "Milyen 'stusznit akarsz te nekem a fejemre húzni?? (persze ők ott Szecselében a stusznit csak a kéményben használták.)