2007. november 9., péntek

Pityókaszedés.

Időpont:1977 szeptember
Helyszín: a Székelyszáldobosi mező
Pityóka=burgonya, krumpli.
A történetben a "hős" a "Halnyelű bicska" bejegyzésben szereplő Győző, aki biztatott, hogy egyszer majd kiszárad a patak.
Minden összel amikor megkezdődött az iskola, mezőgazdasági gyakorlatra vittek. A tevékenység évről-évre változott. Kukorica törés, cukorrépa szedés, len nyűvés, krumpli szedés... képzeljétek el még csipkebogyó gyűjtés is volt. Ezen az őszön a munkánk a "tarlószás, torrószás" volt. Azaz a böngészés, a mezgérelés. Szóval az a része a krumpliszedésnek, ami elég kevés eredményt hoz. Nincsenek látványosan megtelő vödrök, növekvő krumpli kupacok. A torrószás az volt, hogy a traktor, vagy a lovas eke kiszántotta, a "tagok" a kollektívisták összeszedték(a javát... de azért maradt ott... megvolt ennek is a miértje) s a kivezérelt diáksereg össze szedte az ottmaradt krumplikat.
Elég hűvös őszes idő volt, s ilyenkor még a diák is dolgozik, hogy ne fázzon. A tanárok hoztak néhány ásót, kapát. A nagyobb diákokat megbízták, hogy itt-ott kapirgálják meg a földet, hátha mégis néhol nem forgatta ki az eke megfelelően a terményt, és azokat a szebb krumplikat már ne keverjék össze az aprajával mert nem "érdemes"... azt gyűjtsék külön, s majd bele rakják zsákokba. A kisebb diákokat csatárláncba állították, mindenki kapott olyan 3 méteres parcellát, s ha azt számoljuk, hogy egy osztályban voltunk harmincan, átfogtunk olyan 120 méteres darabot, mert ott volt négy osztály. Mi akkor hatodikosok voltunk. Elég gyatra munka volt ez, úgy kellett aprólékos műgonddal, piszkálgatva a földet, gyűjtögetni az aprócska krumplit. Csinálgattuk ezt kb. fél tízig. Ekkor az mondta Bartha Imre, a tornatanár, hogy: "Van még tíz percetek, addig szedjen mindeki még egy vidör(vödör) pityókát, osztán lehet tízóraizni". Hát bizony ez a tíz perc kevésnek bizonyult... egyeseknél. Főleg akik nagy 12 literes bádog vödrökkel jelentek meg. Mert azért sokunk szülöje úgy gondolta, hogy elég lesz szegény, mezőre járó diákjának egy ilyen kis 5-8 literes műanyag vödör. Szegény Győző szülei nem így gondolták. Győző apukája tisztségviselő volt, anyukája tanítónó, hát úgy gondolták, Győzőkének példát kell statuálnia. Ám Győzőke ezt nem gondolta így! Konok gyerek volt, s ritkán lett nála tele a vödör. Így történt ez a tízedik perc végére is! De Bartha Imre már régóta figyelte Győzőt, s mert kemény és igazságos tanár volt, figyelte Gábort is! Kolumbán Gábor, hasonló családi és politikai értékekkel volt megáldva, mint a mi Győzőnk, csak ő használta az eszét. S a tízedik perc végén amikor egyikük vödre sem teljesítette a Bartha Imre által felálított mércét, el lettek küldve:"Ti ketten elmentek, s még szedtek egy vidörrel, s ha készen van lehet enni! " Gábor már a mező felé tartva megfigyelte, hogy egy távolabbi parcella krumpli, ki van szántva, csak a "tagok" még nem értek oda a gyűjtéssel. S alighogy kiértek a tanárok látómezejéből, már fűzte Győzőt, hogy menjenek el oda, hamar megtelik a vödör, s már ehetnek is. Oda-vissza az út tíz perc. Ott két perc alatt tele a vödör. A tanár észre sem veszi a turpiságot. De Győző mérgében már sírt. Hát, hogy lehet ilyen!? A többiek esznek, és Ő? Menjen pityókát szedni? Azt már nem! Leűlt a vödörre és sírt. Gábor elment és hamar teljesítette a normát, s amikor jött visszafelé, Győző kb akkor fogott neki, összegyűjteni azt a néhány darab krumplit, hogy ne menjen vissza üres vödörrel...
Szóval amikor odaértek a "mérce" kupachoz, Barta Imre ott állt a halom előtt, s mellette 2-3 méterre a tanári kar, s kicsit még távolabb mi, a diákok, mert azért szerettük volna látni, a "tarlószás- tarlószását". Gábor kiborította a vödröt, hát az övé tele volt. S a tanár tulajdonképpen megdöbbent az eredményen, csak intett Gábornak, hogy mehet enni. S ugyanolyan csöndben volt a megdöbbenéstől, amikor Győző kiborította. Kiesett a vödörből 6-7 krumpli. A tanár olyan csendben volt,hogy Győző már majdnem elindult reggelizni, de a tanár ezt mondta:"Menj, még szedjél egy vidörrel!" S Győző szinte minden gondolkodás nékül rávágta:"Az baszik!" Síri csönd következett. Tíz másodpercig! S akkor a tanári karból kiugrott egy párduc! S mire odaért Győzőhöz akkor láttuk, hogy ő Bedő Zoltán a román-latin tanár. Az osztályfőnökünk! S azt a verést a mit Győző kapott. Ott az egész iskola ellőt... s az egész verés mottója ez volt: "Te-te! erre tanítottalak?? Erre tanított Apád?? Erre tanított a Tanítónő Anyád"... és adta a taslikat, hogy Győzőnek is a tanárnak is teljesen piros volt a feje...

6 megjegyzés:

egyszeriember írta...

Nagyon jó a sztori. Attól is jó, hogy nem lehet eldönteni, hogy a becsületességnek, az iagazságosságnak van-e "igaza", vagy az "ügyességnek"... Nagyon jó kis gondolatébresztő tanmese! Jó lennél osztályfőnöknek!- Vagy tornatanárnak:)

erdővidék írta...

Szia Zoli! :))
A történetnek még lesz folytatása...Bedő Zoltán személyét illetően.

s@só írta...

Hű de jó ez a történet is, lehetne akár egy mese is, ez több annál.
"Az baszik..." a fordulat ilyetén kifejezése nagyon rádvall, várom a folytatást.
(nézz be hozzám is ha ráérsz)
sasó

erdővidék írta...

Köszönöm Sasó! Igyekeztem autentikusan elmesélni ezt a történetet. Győző ott a helyszínen ezt mondta... meg is kapta érte a jutalmat rendesen. :(

Névtelen írta...

Szia!
Valamikor Én is "böngésztem" krumplit,kukoricát.A kényszerűség a kis kereset vitt-vitte rá az embereket erre a foglalatosságra.
Hmm,rég volt,a mai fiatalok ezt nagyon elsem tudják képzelni,hogy egy áló napon keresztül túrni a földet egy kis krumpliért!Köszönöm írásod!
Üdv :Bandi

erdővidék írta...

Köszönöm Bandi, hogy benéztél és elolvastad. Tudod mi volt még érdekes gyűjtés? A torma szedés!