2008. január 31., csütörtök

Az én történetem, az igazmondásról...azaz miért nem lettem leigazolt futballista.

Időpont:1976 május.
Helyszín:Olasztelek.
A történet talán ott kezdődött, hogy árvíz volt. S az árvizek időszaka nálunk állandóan a menekülést jelentette. Hozzászoktunk. Hiszen árvíz volt minden évben. Említésre méltó az 1970 évi, amikor a Fölöp vízimalmát vitte el, és az 1975 évi, amikor a Nagy Árpi malma látta kárát a tavaszi olvadásoknak. Mi ott laktunk a "gát alat", a Gát utcában. Mindkét alkalommal ki kellett költözni a házból, de úgy, hogy még a disznókat is el kellett szállítani az udvarból. Ez nagyon jó móka volt, mert a felnőtt ember még tudott gyalogolni a vízben, de a disznó már úszott. Tehát csak terelgetni, "úsztatni" kellett a megszelidült állatokat. Én ilyen békés állatokat nem láttam mint akkor...
Szóval ez az 1976-os árvíz...olyan rutinszerű volt. Nem kellett költözni. De elég nagy víz volt ahhoz, hogy megtelljen a pince. Ez azért is kellemetlen volt, mert a pincébe volt elhelyezve a "hidrofor", a házi vízmű. A pince általában a mennyezetig tele lett, hisz egyszintben volt az udvarral. Ilyenkor addig nem használhattuk a "hidrofort", amig annyira nem apadt vissza a víz, hogy neki lehessen állni kimerni, vagy kiszivattyúzni a pincéből a vizet. S ha már be lehetett menni a pincébe, ki kellett vinni a villanymotort. Teljesen szétszedni és megszárítani... Összerakni, és újra volt tiszta víz. Ezt a műveletett Jóapám végezte, szinte olyan természetes törvényszerűséggel, mint az árvizek érkezése, tavasszal olvadáskor.
Természetesen én nem voltam hajlandó tudomásul venni az árvizek érkezését. Én komisz kölyökként fontosabbnak tartottam rúgni a bőrt a réten. S mert a rét tartalmazta a pár száz méterre levő futball pályát nagy hajlandóságot mutattam, gyakran kijárni a csapattal az edzésekre. Talán jól is fociztam. Ezt a tehetségemet talán az is igazolta, hogy hívott a csapat, álljak be én is. Legyek igazolt játékos a kölyökcsapatban. Persze az én szándéknyilatkozatom kevés volt ebben a szituációban. Meg kellet kérdeznem Édesapámat!... Itt kezdődtek a nehézségek!
Kerek perec kijelentette:"-Fijam, amig én élök, nem fogsz fotbalozni." Elég sokáig gondolkodtam, hogy miért nem, de abban az időben nem tudtam megtalálni a választ. Apám nem volt hajlandó a részleteket elárulni. Csak egy két elejtett szavából tudtam meg később, hogy valójában óvni akart. Nem is a foci közbeni durvaságoktól, hanem a pálya széléről bekiabált trágár szövegtől!! Mert ez egy falusi csapat volt, és a játék hevében a trágárságból nem volt hiány! Én nagyon tiszteltem Apámat ezért. Főleg később, amikor megértettem a gondolatait.
Azt is elfogadtam, hogy megengedte, kijárjak edzésekre, s olykor elmehettem drukkolni a meccsekre, főleg akkor, ha nem utazott messze a csapat.
A tavaszi bajnokság zajlott. Olasztelek- Száldobos mérkőzés. S mert Száldobos a szomszéd falu volt, kb. 5km-re, én is elmehettem, de apám kijelentette:"-Ne merj fotbalozni, me' letöröm a derekadot!"...
Mégis mikor Száldoboson kiderült, hogy nincs balhátvéd, örömmel tettem eleget a felkérésnek és beálltam a csapatba. Szinte úsztam a mámorban, hogy végre a csapatban vagyok, s még az sem vette el a kedvem, hogy 6:2-re kikaptunk!
Amikor hazaértem Jóapám a szokásos rutinszerű összeszerelését végezte a "hidrofornak", és láttam az arcán, hogy nehézségei voltak munka közben. Az ilyent meglátja az ember, valahogy másképp csillog az ember szeme. Mikor beléptem a kapun, Apám fölemelkedett a görnyedt tartásából, kezében volt egy 20-24-es villáskulcs.... Az kérdezte:"-Hol voltál?" furcsa volt, hogy megkérdezi, hiszen ő engedett el Száldobosra... válaszoltam tehát. "Fotbaloztál-e?" hangzott el a következő kérdés. Bíz' isten, olyan volt, mint egy kihallgatás, és egy rögtön itélő törvényszék egyben!
Amikor azt válaszoltam, hogy:"-Igen, fotbaloztam."... azt hittem, hogy a jobb kezében levő villáskulccsal fog megütni. De nem! Átvette a kulcsot a bal kezébe, és a jobbal lezavart egy hatalmas pofont, aztán a bal kezéből áttvette a kulcsot a jobb kezébe, és a bal kezével zavart le egy hatalmasat! S közben ezt mondta:"-Ne' itt van az egyik, azé' me' átlépted a szavamot, a másik azé' , hogy többet ne lépd át a szavamot!"...
Azt hiszen nem is léptem át többé a szavát...

8 megjegyzés:

s@só írta...

És ugy-e nagyon igazságtalannak érezted akkor a két nagy pofont?
Persze később rájöttél, hogy igazsága volt és kellett is akkor.
Néha jó lenne még ma is ez az atyai intelem......

erdővidék írta...

Ez egész pontosan így van Sasó.
Köszönöm, ha Te is így gondolod.
Üdv.vitya.

egyszeriember írta...

A trágárságról az jut eszembe, hogy apai öregapám a Hortobágyról származott,szinte sohasem használt "csúnya" szavakat, a felesége, a nagyanyám szintén nem nagyon, de Ő Vas megyéből származott és az Ő családja annál inkább!:) Mégis, Ők azt a trágárságot úgy használták, hogy öregapám se haragudott érte és nekem sem volt furcsa... Ezzel a kettősséggel szerettem is mindkét rokonságot. Értem én apukádat is, de, ha már itt vagyok , elmesélem, hogy sajnos az én apámmal nekem kevés közös élményem volt, mert nem nagyon találta velem a hangot, de egy mégiscsak volt. A Kozármisleny csapatának drukkoltunk, amikor még a megyei II. osztályban játszottak Somogyapátiban:) Szóval apuval annyira szurkoltunk, olyan vehemensen szidtuk a bírót / apám inkább a Nagy, az anyai vonalat örökölte:)/ hogy félbeszakította a bíró a meccset és addig nem folytatták, ameddig 100 méternél messzebb nem mentünk a pályától!:)
/ mellesleg ténylleg egy barom volt a feketerigó:)

erdővidék írta...

Szia Zoli. :)
Vágom. ;)
-csak a végén, valahogy a feketerigóról nem áll össze a kép.
Köszönöm szépen.
Üdv.vitya.

egyszeriember írta...

hát a bíró! -Feketébe' van és fütyül!:)

erdővidék írta...

Hahhhahahhha! :)))
Ez nagyon jó!!
vitya.

Mácsai Ferenc írta...

Engem sohasem bántott az apám, csak egyszer, de akkor vasalózsinórral kaptam.:)

s@só írta...

....az első bejegyzésem folytatva, sajnos nem él már az édesapám, néha még annál is jobban hiányzik...
igazán egy nagy pofont kaptam Tőle, ezt jegyeztem meg egy életre, meg azt amikor azt modta, gyerek viselkedj, mert nem akarlak megütni, (szénbányász volt, kézi frontfejtésben vájár, és nagyon erős volt.....)