Dénes Géza este az osztályfönökkel...Bedő Zoltánnal

Időpont:1979 november.
Helyszín: a Bardóci Általános Iskola.
Dénes Géza, amikor a mi osztályunkba került, már másodszor ismételt évet. Nem tudom számára ez milyen előnyökkel bírt? Talán az, hogy mire az öccse Zoltán 13 éves lett addigra Ő is ott volt a hetedik osztályban... Ez bizony egy kicsit az időhúzás technikáját sejtette, de a mi Gézánkon még így sem mutatkozott a fejlődés jele. Sem szellemileg, sem fizikailag. Így otthon még azt sem tudták alkalmazni, hogy Géza kinőtt ruháit, legalább Zoli viselhette volna, hiszen Géza volt az osztályban a legkissebb.
Mindazonáltal én szerettem Gézát, hiszen Édesapám volt a keresztapja, s Géza Apukámat nemes egyszerűséggel"Kereszt"-nek szólította. Mint mindenki a keresztapját a faluban.
Az igazi vesztes, hogy Géza a mi osztályunkba került, mégis az osztályfőnökünk volt. Hiszen Ő kínosan vigyázott az osztálya tanulmányi átlagára. S nem elég, hogy olyan tanítványa van aki a dolgozatírást rögtön a füzet első oldalán kezdi. Az iskola szégyenére... Most itt van ez a büdös kölyök(!) - a szó szoros értelmében!! Hiszen Géza mielőtt eljött volna iskolába, a szüleinek segített teheneket fejni(!!)...-aki ráadásul még írni sem tud...hetedikes korára...ráadásul két évvel már öreggebb a többieknél. De Ő! Elhatározta, hogy most nála majd megtanul ez a semirekelő kölyök. Majd Ő megtanítja!! Majd Ő megmutatja!!
Szóval, hetente legalább egyszer "ziccet" írtunk. Ez volt a röpdolgozat. Ezt egy kitépett füzetlapra kellett írni, és ezt még én sem ronthattam el. Itt aztán teljesen mindegy volt, hogy a füzetlap melyik oldalára ír az a haszontalan kölyök. Mellékesen ez volt a legegyszerűbb módja az osztály tömeges kikérdezésének, s egyben az írást is lehettet gyakorolni. Legfontosabb talán mégiscsak Gézának lett volna szüksége erre a mutatványra, de...
Tehát: zicc! Fel kellett írni a címet a lapra, s ez Gézának még sikerült. Mert a tanár a lecke címét felírta a táblára. Géza azt bemásolta. Szinte betűről-betűre. Máshogyan nem is tudta. Úgy írt, hogy megnézett egy betűt a táblán, azt lerajzolta, aztán megint egy betű... és így haladt. Piszok lassan! Amikor ezt a tanár észrevette odament Géza mellé, és nézte! Géza ettől ideges lett, és még nehezebben tudott írni, pedig akkor már eljutott oda, hogy a saját nevét írta a pappírra! S ahogy a tanár ott állt mellette a nevét is elrontotta, valahogy így: "Denes Geza"; "Dens Giza" s ezek kombinácíóját, de nemcsak elrontotta, össze is maszatolta, mert közben sírt, és taknyos volt, s miután Bedő Zoltán precíz tanár volt, minden hibánál egy nyaklevessel próbálta helyesírásra tanítani azt a büdös, haszontalan kölyket!
Egy szó mint száz. Gézának nem sikerült jeles ziccet írnia. Sőt! Egy csomó marhaságot írt, félelmében, hogy ne derüljön ki:nem tud semit!...Aztán kitört a botrány! A tanár megsértődött, hogy Ő kiteszi a lelkét, és ezek a senkiházi kölykek ilyen csökönyösek, hogy nyílván őt akarják bosszantani azért nem írnak semi tartalmasat arra a koszos papírra! Hogy azzal is Őt bosszantsák, hogy azt a sok sületlenséget, Neki kelljen majd kijavítani. Tehát nyomatékosan megkér mindenkit, hogy aki nem tudja a leckét, az ne írjon a papírra semit. Csak a nevét. "Értem? csak a lecke címét, a dátumot és a nevét! "....
S képzeljétek el ! Géza szót fogadott! Teljesen hibátlanul leírta a lecke címét, a nevét. Valahogy sikerült neki és beadta a makulátlan, hófehér füzetlapot Bedő Zoltán osztályfőnöknek, nyilván minimum egy osztályfőnöki dicséretre számított... Ehelyett azt az elmarasztaló itéletet amit Géza kapott... hogy Ő még tanári pályafutása alatt ilyen szemtelen kölyket nem látott, aki be merte adni a füzetlapot üresen.