2008. február 10., vasárnap

Fogságom története

Időpont: 1988
Helyszín: Észak Románia, Máramaros megye, Borsa.

1987 szeptember 15.-én vonultam be a Román Hadseregbe.
A 370 főt számláló Hegyivadász Zászlóajban tízen voltunk magyarok.
A bevonulás napján kopaszra nyírtak bennünket. Megkaptuk a mundért, és szinte ünnepnek számított, amikor megtudtam, hogy az aknavető ütegben ahová besoroztak összefutottam Lőrinc Zoltánnal. Kis megnyugvás volt, hogy nem vagyok egyedül magyarként az ütegben... hisz az világos volt, hogy nehéz időszak következik!
Csak reménykedtem, hogy nem fog tovább tartani ez az időszak nyolc hónapnál.
(Tévedtem!)
Tudnillik, biztos voltam, hogy a nemzeti hovatartozásom miatt szálka leszek, némelyik szélsőséges gondolkodású délvidéki románnak. Ők az oltyánok. Rendfokozat-függők, és igen- igen arrogánsan, "bizonyították"! Példa erre Oanea Eugen szakaszvezető. Tisztelet neki azért, mert nagyon betartotta a katonai szabályzatot, pedáns volt, tisztaság és rendszerető... Végigsétált a sorban álló katonák előtt. Nagyon szabályos és peckes tartással. Erre a peckes, kihúzott tartására nagy szükség volt! Általánosan egy fejjel volt alacsonyabb mindenkinél. A középső sorban állóknál, másfél fejjel. A harmadik sorban a nagytermetű katonák álltak. Amikor elém ért,még jobban kihúzta magát, és így szólt:
-Tudsz vasalni?
-Igen!
-Mi a neved?
-Nagy, közlegény vagyok!
-Igen?! Szóval magyar vagy? Mától kezdve te leszel a "Nagy Vasalógép"!
Ez a történet, viszonylag egy közepes kaliberű "szivatás" volt.
Nyolc hónap alatt a Hadsereg gondoskodott, hogy a következő nyolc hónapra legyen megfelelően képzett "szakembere". Így mire másod-időszakos katona lettem, túlvoltam összesen három speciális képzésen. És közben rengeteget álltam sorban. Egyik névsor olvasás a másikat követte. És álltunk a sorban reggel, este, éjjel. Télen és nyáron. Melegben és fagyban. Havazásban és esőben!
Amikor szólt a kürt, akkor rohanni kellett, a parancsnokság épülete elé, és ott sorban állni, és várni az ügyeletes tisztet, aki kb. tíz perc után kijött, egy tiszthelyettes felolvasta a névsort, mindenki a neve után kiálltotta: "Jelen", s a végén elmehettünk.
Szólt a kűrt!
Kirohantunk.
Felsorakoztunk. 370 katona!
Ott álltunk tizenöt percet, és kijött az épületből a tiszthelyettes, és hátul összekulcsolt kezekkel megállt előttünk, nézett minket és nem szólt semit. Valahogy úgy sikerült, hogy épp velem szemben állt, de nem rám nézett. Csak akkor pillantott oda, amikor én dühömben befejeztem egy elég durva megjegyzést... "Ó, hogy tenném bele a..."(bocsánat ezt nem írom le) Ám félre értés ne essék, nem a tiszthelyettest inzultáltam magamban, csak a helyzet dühét adtam ki magamból, mint sok más katona társam. De ez a tiszthelyettes, most engem észrevett! És azt gondolta, hogy őt átkozom! Így hívott ki a sorból, akkor még nem tudta ki, és milyen nemzetiségű vagyok:
-Gyere ide te takony...
Én azt hittem, hogy ott helyben le fog lőni! Hiszen nála volt a fegyvere!
Ő viszont uralkodott az indulatain, s talán ez volt mindkettőnk szerencséje! Kihívta végre az ügyeletes tisztet. Százados volt. A tiszhelyettes beszámolt a történtekről. A százados:
-Mi a neve?!
- Nagy Viktor, tizedes!
-Ááá, igen?! Nagy vagy, és Viktor?!...hmm!
-Hát tudd meg, hogy mi itt Máramarosban csak a lovaknak szoktunk Viktor nevet adni!
-Rendfokozatot, derékszíjjat, bakancsfűzőt!
-Őrség! Fogdába vele! ....A "carcer"-ba! (tudjátok mi a "carcer"? 90 cm hosszú, 80 cm magas és 80 cm széles lyuk, és rád van zárva az acél ajtó!)
Jött az őrség. Feltűzött szuronnyal! És én mentem, kifüzött bakkanccsal, derékszíj nélkül.
Tudjátok ki volt az őrségparancsnok?
Lazar Grigore, délvidéki román katona. Együtt vonultunk be. Együtt végeztük el az alapkiképzést. Egyszerre lettünk tizedesek, csak engem közben elvittek Besztercére ütegőrmester képzésre. Grigore lett az őrségparancsnok...
-Viktor te mit keresel itt? kérdezte. Én elmeséltem neki.
- És holnap reggel ki fogja az alegységet beíratni napi kosztra, és vételezni az ellátmányt ha te a fogdában vagy?
-Hívd fel Blana Constantin, századost és ő intézkedik!
Grigore telefonált, Blana Constantin századosnak. Ő volt az aknavető üteg parancsnoka. A százados beszámoltatott a történtekről. Én elmondtam neki, hogy épp a listát állítottam össze a holnapi étkeztetésről, amikor abba kellett hagyjam a munkám, mert szólt a kürt. Ott álltam sorban, dolgom végezetlenül. Dühös voltam, és káromkodtam!
Blana Constantin felhívta az ügyeletes századost...
Az ügyeletes százados felhívta az őrséget...
S én miután voltam két órát fogdában, folytattam a napi tevékenységemet... de amikor legközelebb szólt a kürt, nekem már nem kellett rohanni sorakozni. Két nappal később hivatalosan kineveztek üteg őrmesternek. S amikor Blana Constantin nem volt a laktanyában, én voltam az üteg parancsnok helyettese.
Lásd a 2007 július 7. Aplicatie-2 bejegyzést.

7 megjegyzés:

s@só írta...

Erre reagálok, mert kell:
A magyar néphadsereg sem volt különb ezekszerint, itt a nyírségi tirpákgyerekeket tették meg őrvezetőnek, max. tizedesnek, hogy szívassák a kopaszt, amit nagy örömmel megtettek a "büdösbunkói".
Aztán a tisztjeink (tisztelet a nagyon kevés kivételnek!!) sem voltak mások, hatalommániás alkoholisták, beszűkült aggyal (hát még egyik másik tiszthelyettesünk!).
De túléltem, kellett is szerintem. Kicsit más lett a világnézetem utána. Személy szerint kissé sajnálom, hogy nincs kötelező legalább félév sorozott szolgálat, ráférne egy-két "nagyonmenő" fiatalra.
A történeted vége jóra fordult, azért gondolom fostál addig rendesen....., de látod, a tanultságod, csak jól jött, mégha magyargyerek is vagy....
üdv: s@só

Caver írta...

Jó olvasni emlékeidet, sok "rokon" emlékem van... Hajrá!
(tegnap egy hoszabb hozzászólást írtam, de valamit elrontottam és nem jelent meg)

üdv. néked!

vitya írta...

Sziasztok!
Köszönöm szépen a látogatásokat.
Nem voltam gépközelben.
Az állatmenhelyen voltam. Megöregedett és meghalt a kutyám. Helyette kellett egy másik.
Sasóka... Volt félelmem, igazad van, de valahogy az is jól esett, hogy bizalmi feladatokat, a székelyekre bízták.
caver... ha máskor írsz, ne aggódj ha nem jelenik meg rögtön. Én beiktattam moderálást, a kellemetlen vélemények miatt. Tudom, hogy ez a Te esetedben tárgytalan...
Ha jól sejtem a Flickr-s Nagy Béla vagy. Megnéztem a profilodat majdnem egyidősek vagyunk. :)
.

s@só írta...

Hol vagytok Székelyek?

"Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva,
Kárpátok szent bércét tövis koszorúzza.
Őseinknek sírja hogyha kinyílana,
Árpád vezér hangja onnan kiszólana:
Hol vagytok székelyek? E földet bíztam rátok!"

vitya írta...

...mit is szólhatnátok,
elveszett hazátok...
:(
Szia!!

Vándor írta...

Egyre jobban örülök annak, hogy sasó jóvoltából, rábukkanhattam a blogodra.

vitya írta...

Köszönöm szépen, vándor.
Én is "körbelátogatom" a blogger barátaimat, hozzád is bekukkantok mindig. :)
Üdv.vitya.