Munkahelyi ügyvédségem

Időpont: 1985
Helyszín: Baróti "Haladás" Kisipari Szövetkezet.

A Reál Politechnika gépészeti szakának befejezése után alig száradt meg a tinta a szakmunkásbizonyítványon, beíratkoztam e technikum bányászat-köolajipar-geológia szakára. Esti tagozatra. S hogy a sok utazásból lefaragjak, a Köpeci Bányavállalattól átkértem magam e három évre a "Baróti Vasasokhoz". A "Haladás" Kisipari Szövetkezet volt a térség szolgáltatója. Úgymint: fodrászat, cipészet, varroda, grafika, fényképészet, autószerelés, asztalosműhely stb.
Az autószerelő részleg végezte a térség személygépkocsijainak a műszaki vizsgáztatását. S gépészeti részlegként, hogy az apróbb karbantartásokat el tudja végezni, tartott egy kis lakatos- hegesztő- forgácsoló műhelyt. A lakatos-forgácsoló műhely nem tudott volna csak a karbantartásokból megélni, ezért nagyobb vállaltoktól felvállalta kisebb részalkatrészek gyártását. Ezekután, olykor olyan sok munka összegyült, hogy a törpe üzem nagyon jól prosperált és két- három műszakban is lehetett járni. Így volt lehetőségem itt a délelőttős szakban, vagy az éjszakásban dolgozni. Így tudtam járni délután a technikumba. Mi három évig minden nap jártunk, szombaton is. A szövetkezet műhelye Baróton, az iskolától tíz percre helyzkedett el. Lapos tetejű épület, fémkeretes ablakokkal, ahol az ablakok a füsttől és olajtól szennyesen, szürkületi homályossággal borították a műhelyt. Egyetlen ablak mardt mindig tiszta, amelyik alá acél konzolokra volt szerelve a falra a kis köszörű, ahol az eszterga késeket éleztük. A hosszú használat után a villanymotor csapágyai alaposan kikoptak, ezért a köszörű korong nem kopott teljesen körkörösre, s amikor a gépet bekacsolták alapos döbörgéssel gyorsult fel a maximumra, s ezáltal alaposan megrázta az ablakot, az ablakról lepörgött minden por. Mi ezt szerettük, mert ennél az ablaknál legalább ki lehetett látni az utcára.
A műhely nem volt nagy. 25x10 m lehetett a területe. Összesen öt esztergapad volt benne, két marógép, egy darabológép, egy guillotine olló, és a présgép, na és az említett köszörű. A lakatosoknak, és a forgácsolókak közös mosdója volt. Két oldalt a falon vályúszerű teknőkkel, hideg víz. Két úgynevezett török vécé, piszkos zöld olajfestékes ajtókkal. A vécén soha nem volt vécé papír. Abban az időben ez "hiánycikk" volt! Öltöző nem volt. A maró gép fölé volt készítve egy "galéria", aféle hat lábon álló pódium, korláttal. Vaslépcsőn lehetett feljutni. Ide el volt helyezve két asztal, két-két paddal. Itt reggeliztünk...és itt öltözködtünk. Az öltözködés annyiból állt, hogy az utcai ruhánkra ráhuztuk az olajos "salopétát"(overallt). Fürödni nem tudtunk, nem volt meleg víz!
Az udvar már nagyobb volt. Több autó parkolását lehetővé téve. S itt kinn az udvaron volt a vasudvar, az esztergályosok nyersanyag raktára. Leginkább egy óriás méretű tyúk ketrecre hasonlított. Két és fél méter magas oszlopokkal, fent két sorban szögesdrót. A "raktár" zárásával nem sokat vacakoltunk. Minek? Amikor anyag kellett, mindig elmenni a mesterhez? A kapu lánccal körbe volt tekerve, és a láncra rá volt téve egy "szolgálaton kívüli" lakat. Mindenki tudta, hogy nincs bezárva. Tudta a szövetkezet teherautósőföre is. Ő Bardócról jött biciklivel Barótra, berakta a"biciklit" a raktárba, felült a teherautóra, s amikor letette a volánt, vette a "biciklit" és haza karikázott. Ha netán esett az eső, akkor a bringa maradt a raktárban. Ha a mi gépkocsivezetőnk netán vezetés után beült a nyári kertbe sörözni, és alaposan felöntött a garatra, akkor a bringa szintén maradt a "raktárban". A szaki elég gyakran látogatta a sörözőt, tehát a bringa gyakran pihent a "raktárban". Ha ott volt a vasak között, igazi ócskavastelep, roncstelep hangulata volt a "raktárnak". Tudnillik ott volt a kerítés mögött egy régi kiszuperált kisbusz roncs. A bringa mindig ennek a roncsnak volt támasztva. Vasudvari idill.
Ha beköszöntött az ősz és utána a tél, a bringa maradt. A kisbusz mellett.
A mesterséges iparosítás vihara sodorta hozzánk Bandit. Edit a Brassói Traktor Gyár tanulója volt. Bandi a Repülőgép Alkatrészgyár alkalmazottja. Ott ismerkedtek meg Brassóban. Miután összeesküdtek, s várták a kisbabát, Edit Baróti szüleinél tudtak lakásmegoldást találni, s a gyereknevelést is kedvezőbbnek látták a kis bányászvárosban, mint az óriás iparvárossá fejlődött Brassóban.
Bandi hegesztő lett. Sokat volt román nyelvi környezetben és igen érdekes kiejtéssel beszélte a magyar nyelvet. Pedig magyar volt! Szerettük mert jó humora volt és igen jó szakember! A délutáni uzsonnákat mindig együtt költöttük el, s így tudtam meg, hogy közben megszületett a kislányuk.
A műhelybe ipari tanulók érkeztek. Utolsó évesek. Már önállóan tudtak dolgozni. Két tanuló Karcsi és Laci, Olasztelekiek voltak mint én. Laci, ráadásul unokatestvérem. Összesen öten érkeztek. Öt tanuló. Az elméleti oktatást Aradon kapták. Jó iskola volt.
Egy reggel, (már jól benne voltunk az őszben) odajön Ödön. Ő volt a műhely megbízott csoportvezetője s "másodállásban" jóbarátja volt a mi gépkocsivezetőnknek. S aszongya nekem Ödi(-még nem volt teljesen kijózanodva) :
-Mától kezdve van egy inasod!
-Nekem?
-Igen neköd, mert kérdözte a a mestör, hogy kit javasolok oktatóknak. S én tégöd javasoltalak, me' te sokkal jobban dolgozol.
Tizennyolc és fél éves voltam, három hónapja dolgoztam a szövetkezetnél, és alig fél éve lettem szakmunkás! Mit mondjak? Megtisztelve éreztem magam, és büszke voltam, hogy szakoktató lettem! Az inasok szerettek! Egy év korkülömbség volt köztünk. Antika nem szeretett. Ő mindig haragudott rám. Rangsorban Ő következett Ödön után de szakmailag nem volt elég érett, hogy oktasson.
Délelőttös voltam. Reggeliztünk. Megdöbbentem amikor láttam, hogy jön a Berci, a "mestör". Berci nagy szakmai múlttal rendelkezett a cégnél. A szakmai tudása helyezte Bercit a mühely élére. Az Ő szava volt a tízparancsolat. Kíváncsian vártam mi fog történni, mert reggeli idő alatt nem szokott bejönni a műhelybe.
Berci felvázolta a tényállást: Bandi ellpota a "biciklit", aljas tevékenység volt ez mert saját munkatársa biciklijét ellopni nem szép dolog, ...és azt kérdezi mindenkitől, hogy Bandi maradhat-e még e munkacsoportban, vagy legyen elküldve. És ő mint mestör azt mondja, hogy mennie kell mert az elnök úr is így gondolja. S mondanivalója felvázolása után, módszeresen egyenként megkérdezte sorban, a lakatosokat, a hegesztőket, az autószerelőket, az egy szem kovácsot és így ért a forgácsolókhoz. Megkérdezte Ödöntől.
-Neköd, mi a véleményöd Ödi?
-Én es azt gondolom, hogy nem szép na!
-Antika, te mit gondolsz?
-Én es azt mondom, hogy nem volt szép amit tett!
-Te Viktor?
-Berci, csak azt lehet mondani, amit a többiek mondtak? Mert neköm más a véleményöm!
-Hát persze, mondd el nyugodtan a véleményöd!
-Figyeljetök ide! Ez az embör másfél hónapja dolgozik itt. Amikor idejött akkor es ott vót az a bicikli, nem látszott egyáltalán, hogy van gazdája. Ot vót a raktárban mint egy ócskavas. Elvitte mert senki nem mondta neki, hogy van gazdája. Elvitte, mert messze benn lakik a Híd uccába és hamarébb haza akart jutni a családjához. Ne felejtsétök el! Két hete apa. Kapjon egy figyelmeztetést és ne küldjétek el!...
S képzeljétek el! Utánam az inasok következtek és ezt mondta mind:-Neköm es az a véleményöm mint Viktornak!
Utána a mester alaposan berágott rám, hogy mit képzelek én, hogy nem azt gondolom mint a többiek. Múltkor is amikor éjszaka bejött ellenőrizni, csak én dolgoztam egyedül...
Bandit elbocsájtották. Én amikor befejeztem az iskolát visszamentem a bányavállalathoz.