2007. október 17., szerda

A megtalált hang

Időpont: valamikor a XX. sz. eleje.

Itt, mielőtt még belekezdenék, az időpontot, és a személyeket szeretném azonosítani. Emlékeztek még a Ne' ruha, igyál kávét című beírásomra? Ott azt írtam, hogy a házat Balázsi Ferenc és neje Gáspár Lídia építette 1908-ban. Tehát, ha házat 1908-ban építették, ez az esemény kb. a 10-es évek elején, 1915-ben történhetett. Olyan időkben amikor mindennek igen nagy ára volt, s ennek megfelelően, igen nagy értéke. Az emberi munkának, s a munkáért kapott bérnek, értéke volt, legalább akkora, mint az emberek, egymás iránt tanúsított tiszetletének. A gyerekek a nagyszűlőket magázták. Magázták az Édesanyát, Édesapát s mi több a férj és feleség is, magázta egymást. Ha azt gondolnánk, hogy nagyon szigorúak voltak, az egy kicsit túlzás lenne. Inkább, kicsit következetesebbek voltak. Legalább annyira szükségük volt a gyöngédségre, a szeretetre mint bármikor, bárhol máshol a Földön, de fölöslegesen nem pazarolták, az akkori "energiát". Olajlámpával világítottak, de miután az olaj nagyon drága volt, csak akkor gyújtották meg, ha feltétlen szükség volt rá ! Az esti teendők ellátásához elegendő volt a "pest alja" tüzének fénye, vagy a "sparhelt" ajtaján, vagy tetején kiszűrődő világosság. Az olajlámpa fénye levélíráskor "kellet", vagy ha vendég volt, vagy ha ki kellett menni az istálóba! Mert oda kellett a világosság! A jószág lététől függött az életük. Mert rendnek kellett lenni! S minthogy a nagy rendben, minden háznak megvan a, maga füstje a mi Ferencünk és Lídiánk is összevesztek, és a veszekedésre ilyenkor úgy került fel a pont az "I"-re, hogy befejezéskor sokáig nem beszélgettek egymással! Beszédszünet volt!.........
A mi Ferencünk egy darabig türte a csendet de, hogy Ő szólalt volna meg elsőnek...
Nyár volt. Fényes nappal! Meggyújtotta a kanócot az olajlámpásban, és bevilágított a konyha sötétebb zúgaiba. Folytatta a kamrában, felvilágított a padlásfeljáróra. Bement a szobába. Lídia már figyelt. Szóval bement a szobába, a tiszta szobába, ahová általában csak hétvégén megy be az asszony, hogy a vasárnapi misére, fehér gyolcsinget hozzon az urának. Ott benn a szobában is bevilágított a szekrénybe, és legvégül elkezdte kipakolni a fiókokat!
Itt szólalt meg Lídia: -Mit keres Ferenc? Ferenc megállt a szorgalmas keresésben, ott ahol volt térden a fiókok előtt és ezt mondta: -Ezt kerestem,... megtaláltam,... a hangodat Lídia.

2 megjegyzés:

egyszeriember írta...

ezek a székelyek...:)

erdővidék írta...

Kicsit kópék, kicsit kópék, de nagyot tiszta a szívük és kifinomult az igazság érzetük.