2008. április 13., vasárnap

Idősík párhuzamok-2

A Petőci légakna tornyot bontottuk.
Az aknatorony acélszerkezetű, betontuskókra alapozva, kb. négy emelet magas volt.
Az uránbányászathoz tartozó létesítmények java része bontható volt robbantással, de bizonyos esetekben volt olyan akadályozó körülmény ami kizárta a robbantást.
Ebben az esetben nem az építmény acélszerkezete miatt volt mellőzve a robbantás technika. Az acélt is lehet megfelelő módon, ugynevezett "irányított" töltettel "vágni". Ezt elég gyakran alkalmaztuk, csak most nem lehetett. A bontási technológia ugyanis előírta, hogy az aknát körülvevő épületet nem lehet addig lebontani, amig nincs betömedékelve, a több mint 1000 méter mély akna. Az acélszerkezet szétrobbantása nem biztosította volna az aknaépület épségét.
Ezért egy olyan speciális bontást alkalmaztak ami épen hagyta az épületet, az akna tömedékelés idejére: eldöntötték a toronyt! Értsd: úgy döntötték el, ahogy egy fát kivágnak az erdőben!
A műveletet a Robotek 2000 cég végezte. A tevékenység abból állt, hogy a torony tetejét megkötötték egy acél sodronnyal. A sodrony átmérője 65-70 mm, szóval akkora mint egy sörösüveg átmérője. Ez az acélsodrony szolgálta korábban az aknában a teher és személy szállítás felvonójának a csörlő kötelét! Amikor a tetőn elkészült a megfelelő hurok, fentről lefelé haladva lángvágóval el lett vágva a szerkezet összes olyan merevítője, amelyik dőléskor bántotta volna az akna épületét. Végül a torony talaj szintjén levő négy lábát vágták el, a döntés iránynak megfelelően. Olyanformán, hogy amerre dönteni szerették volna, azon az oldalon a két lábból kivágtak ékesen egy-egy darabot. Tehát a módszer ugyanaz mint a favágásnál. "Hajkolás" technikát alkalmaznak, s akkor a fa már magától elkezd dőlni.
A torony esetében nem következik be, ez a magától dőlés, hiszen a torony építési formája egy csonka gúla. A csonka gúla aljából ha egy kis darabot kivágnak, még nem dől el, mert a súlypontja még nem változik meg annyira, hogy eldöntse. A biztonság érdekében nem volt szabad alkalmazni azt az öndőlést! Irányítani kellett. A sodronykötéllel!
Ezt a tevékenységet hárman végeztük. Földesdi László, ő vontatta fel a vastag acélkötelet egy terelőcsigán átvetve, kisméretű acélkötél és IFA teherautó segítségével a torony tetejére. Tudnillik a 65-70 mm átmérőjű kötél métere kb 15-20 kilogramm! A torony eldöntéséhez kellett használni kb 70 méter darabot! A lángvágóval, acetilén és oxigén keverékével, az acélszerkezetet jómagam vágtam szét. Én lyukasztottam ki a torony tetejét ahová be kellett hurkolni az aknakötelet. Behurkolni , és különleges bilincsekkel rögzíteni a férfialkar vastagságú sodronyt. Ezt a műveletet én egyedűl nem tudtam végezni. Földesdi L. "Föcke" lenn tartotta az IFÁ-val a kötelet, és fönn a toronyban maradtam én és Csaba. "Lacs". Ő segitett nekem. Más lehetőség nem volt. Ott fönn a négyemelet magasban nem számitott egyébb, csak az hogy a vállalt munkát el kell végezni! A történet már ismerős. A "szpéci" bilincset két-két kölön erre a célra gyártott bilincs csavarral kellett összeszoritani. A csavarok átmérője 42 mm. A müveletet én végeztem, Csaba segitett a vastag kötelet megfelelően visszahajtani. Amikor a csavarok szorításával megvoltam, még nem tartottam eléggé összelapítottnak a köteleket. Félő volt, hogy húzásra kicsúszik a bilincsből és kioldódik a hurok. A szorítást Csaba vette át. Ugyanolyan helyzet volt mint a külfejtésben Árpikával. Csak ott Árpika a munkatársam volt, itt Csaba a főnököm.
Az eredmény lenyűgöző volt! A kötél szépen beilleszkedett a bilincs fészkébe, és megfelelően összelapulva, alkalmas volt a vontatásra. És akkor mondtam Csabának: Jól van Csaba neked van seggsúlyod!...
Később, mikor a kollégáknak a történetet elmeséltem, nem hitték el! Az gondolták, hogy mondtam valami hasonlót, de disztingváltan, nem ilyen nyers fogalmazásban. Nem - mondta Csaba-Viktor ott fönn, így ezekkel a szavakkal mondta.

7 megjegyzés:

s@só írta...

+ - 15 év,
szép nagydarab férfiemberek,
mindketten, seggsúlyosak.
Hát Vitya! télleg vannak asszem férfdolgok. A székelykapu faragás is ilyesmi lehet... nem?

vitya írta...

Kedves s@só!
Bevallom neked, nem értem a kérdésed!
Részint azért mert nem látom, hogy a székelykapu faragása, hogy hasonlítható össze a bányászti tevékenység bármilyen formájával.
A történet ilyen alakulásával sajnos nem tudok értelmezési alternatívát ajánlani. Ez akkor, és akkor így történt. Hidd el nekem, senki nem érezte elmarasztalva, és megbántva magát! Árpikát mindenki kedvelte, mert egy báránylelkű de bivalyerejű ember volt. Ő ezt az utóbbi tulajdonságát soha nem használta más kárára.
Csabát sem akartam megbántani, hisz te is tudod milyen körülmények alakultak ki egy bizonys specifikus munkánál! Csaba ott beállt segíteni! Az utcai ruhájában, össze-vissza piszkolta magát. Kínlódott a csavarral és egyikünk sem érezte, hogy több lenne a másiknál! Minenkor az emberi helytállás és a korrekt teljesítés volt a szempont.
Remélem nem magyaráztam túl, mert estleg félre értettem valamit.

Caver írta...

A nehézségek, kemény feladatok, rendkívüli körülmények összekovácsolják az igazi Embereket. Függetlenül attól, hol állnak azon a bizonyos (legtöbbször mesterségesen fenntartott) társadalmi ranglétrán.

A legutóbbi két írásod is változatlanul tetszik!

vitya írta...

Üdvözöllek Béla!

Köszönöm szépen a hozzászólásodat.

Viktor.

s@só írta...

Viktorom!
Ez úgy van most nálam, hogy készül itt bévül nékem az a székelykapum, amit így faragok, ezekből a történésekből és az általuk adotthangulatokból rakok össze, talán a szűvem környékére, és így találkozott most a bányászattal, mert most gyűjtöm azokat a gondolatokat, amiket rá fogok vésni, a kapumra, mégha a sorok közt kell is néha olvasnod hozzá. Tudod Kistáska, hogy én nagyon értek ehez a szóeldugáshoz ugy-e?
Akkor gilt? Na és persze nagyon jó írások ezek! Szemem előtt, mint film, lepörgött az aknabontástok - sokat jártam egy időben oda, mikor tömedékelés előtt voltunk - nagyon ismertem. (sasó)

vitya írta...

Gratulálok s@só!!!
Valóban jól eldugtad a szavakat!

Köszönöm szépen.

Üdv. Viktor.

s@só írta...

...na Barátom, akkor én most nagyon örülök Neked...