2008. április 12., szombat

Idősík párhuzamok.

Időpont:

1984 május, Románia- Székelyföld, Vargyasi lignit kűlfejtő
1999 május, Magyarország- Baranya megye, Petőc légakna.

1984-ben a Köpeci Bányavállalat, Vargyasi részlegénél dolgoztam. Ipari tanuló voltam, besorolva a termelésbe. Az előttem járó "szakik" példaképeim voltak. Tőlük tanultam. S hajtottam rendesen, hiszen azt szerettem volna, hogy engem is ugyanolyan rendű munkatársnak fogadjanak el mint ők, akik már több éve gyakorolták a szakmájukat.
A Vargyasi részlegnek, mélyművelésű és külszini fejtései voltak. A külszíni fejtést, mi ott Vargyason egyszerűen "kariernek" neveztük.
Nos, a lignit termelése a mélyműveléssel, úgynevezett oldaltáró módszerrel történt. Ez azt jelenti, hogy a hasznos lignit vagyont, egy szintes táró segítségével közelítették meg, amelyet a hegyoldal alsó harmadába kezdtek mélyíteni.
A völgytalpra lenyúló lignit vagyont, egyszerűen kiakarták és kotrókkal fölszedték. Ez volt a "karier". Csakhogy ennek a völybeni bányászkodásnak komoly ellenfele a víz, és nemcsak a talajvíz, hanem a csapadék!
A csapadék, főleg intenzív esőzéskor, nyári zápor idején a völytalpra zúdúl, ami lehetetlenné teszi a kűlfejtés működését. Ezért a kűlfejtési technika az úgynevezett "záportározókat" szokta alkalmazni. Ez úgy készűlt, hogy még a külfejtés megkezdése előtt, készítettek a külfejtés fölött, a hegy felső harmadában egy gátat,ami "megfogta" és tárolta a csapadékot. Nem engedte lezúdúlni a nagy vízmennyiséget a karier "gödrébe".
Idővel egy nagy tó keletkezett, és ha nem volt rá körültekintő megoldás, akkor ennek a mesterséges tónak a vize árasztotta el a külfejtést. Ezért azt a műszaki megoldást alkalmazták, hogy kihelyeztek egy nagyteljesítményű szivattyút, és egy kezelő segítségével irányítottan, annyi vizet engedtek le a tó vizéből, amennyi lehetővé tette a további müködést.
Ennek a szivattyúnak egy megfelelő csővezeték kellett!
Ezt a vezetéket szereltük! A vezeték átmétője, 500 mm. A vezetéken karima, 700 mm. A karimák között gumi tömítés, a karimákba furatok, 16 db, és a karimákat 30 mm-s acél csavarokkal rögzítettük egymáshoz.
Nagy terjedelmű munka volt. A vezetékek 10 méteres darabokból voltak toldva, s hogy szavatoljuk a szivárgásmentességet, 100 méterenként "nyomáspróbáztuk". Ez úgy történt, hogy a vezeték végére rászorítottunk egy "vakdugót" és a rendszert megtöltöttük vízzel. Ha a tömítéseknél szivárgás volt, akkor azon a ponton addig szorítottunk a csavarokon, amíg megszünt a szivárgás. Én ezt a villáskulcsos csavarhúzást, már mesteri szinten űztem.
A "szakik" legalább annyira imádtak velem dolgozni, mint én velük. Nekem járt a kezem, mint a motolla, s amig én dolgoztam, addig ők ültek a csövön, és beszélgettek. A munka remekül haladt!Amikor az ellenőrzésnél tartottunk, akkor komolyabban oda kellett figyelni, hiszen a terep egyenletlensége miatt több helyen volt szivárgás, s mint említettem ezeket a szivárgásokat is meg lehetett szüntetni, csak nagyon rá kellett húzni a csavarokat.
Én abban az időben alig voltam hatvan kiló.
Árpika, aki két évvel volt idősebb mint én, de már úgy ismerték, hogy Csog Csaba után, ő tud a legtöbbször ráverni a vasra, a 26 kilós pöröllyel. Ezt a pörölyt csak akkor használták amikor, valami nagy átmérőjű tengely nehezen akart "kijönni" a helyéről.
Árpika, ha ráállt a mázsára, két cementes zsákot rá lehetett volna tenni a mérleg tányérjára, és a zsákok nem mozdították volna ki Árpikát.
Árpika általában nem sietett. Nyugodt ember volt.
Nos egy nagyon makacs helyen nem akart szűnni a szivárgás, pedig a villáskulcs végére még hosszabítót is helyeztem. Már elég szomorú voltam, amikor asszongya Árpika: -Add ide neköm Vittorka, tróbájjam meg én es egy kicsit na. S azon mód nekiállt, s szép lassan húzta-húzta a kulccsal a csavarokat...és szép lassan megszűnt a szivárgás! Szebeni Álmos, aki a csapatban a rangidős szaki volt megszólalt: -Ejj, Árpika!... Neköd van seggsújjod!
....................
Folyt. köv.

2 megjegyzés:

PHAEDRA írta...

Kedves vitya...

Miközben végigolvastam írásaidat,egy halom szinteelfeledett kifejezés jutott eszembe :amolyan bányavilági dolgok,amelyek úgy látszik nem múltak el bennem észrevétlenül,annak ellenére ,hogy valamikor én mentem el mellettük.Egy dolgot viszont én is tudok:nem volt egyszerű dolog megfelelni abban a lignitszegélyezte dühös,bizonytalan "karriervilágban".

Üdv.(ph)

vitya írta...

Kedves (ph). Látod, ezért jó egy ilyen rendhagyó blog. Nyelvi ipartörténeti rekonstruktív jellegel (is) bír.

Köszönöm szépen. a látogatást. :^)