2013. szeptember 12., csütörtök

Szökés.



Leszerelés.


   A kemény téli hadgyakorlatról sokkal vidámabban érkeztek vissza, szinte ujjongva, vidáman kacarászva. Hogyisne amikor az őrnagy bejelentette:
-Fiuk, azt ugye tudjátok, hogy ez az utolsó bevetésetek? Ha visszatértünk a laktanyába ti leszereltek.
 Arra kérlek benneteket, hogy olyan jól teljesítsetek, mint korábban, és ne felejtsétek, hogy a fiatal katonák, most Tőletek tanulják meg a hadgyakorlat lényegét, úgy ahogy Ti is korábban megtanultátok a „veteránoktól”.
Tehát viselkedjetek öreg bakához méltóan.
  Végül a várva várt napon, amikor magukra ölthették a civil ruhájukat, a parancsnoki épület előtt ugyanez az őrnagy bocsátotta útjukra, kezükbe adta a laktanyából végleges kilépési engedélyt, amellyel jelentkezniük kellett a Megyei Hadkiegészítési Parancsnokságon, és e kilépési engedély alapján megkapták a katonakönyvüket.
  Utolsó felvonulási sorrendbe állította a katonákat és kiadta a parancsot:
  -Leszerelő katonák figyelem!
-Balra át!
-Irány a városi vasúti pályaudvar!
-Előre indulj!
  A katonák elindultak.
  Kilépték a három, szabályos kezdő díszlépést és szabályos rendben elindultak a pályaudvar felé.
Az őrnagy odament némelyik kedvenc katonájához, mert azért kialakult némi kezdetleges baráti viszony, és személyesen kezet fogva elbúcsúzott. Külön felhívta a figyelmet mosolyogva:
-Ne feledjétek, most már nem a hegyivadász bakancsban vagytok, abban ahova letetted a lábad, ott maradt. S mögötted volt a hadsereg… most már leszerelt katonák vagytok, saját cipőben és illik megállnotok a saját lábatokon!
  A vonatról leghamarabb Murányi Péter szállt le, csatlakozása volt a Várda felé tartó személyre.
-Ne, búsulj Győző, ha valami biztosat tudok, értesítelek a buliról.
 Szeredánál leszállt Attila és Zoli is.
Győző egyedül maradt a fülkében.
A vonat reggelre érkezett meg a városba, ahonnan autóbusszal utazott haza a falujába.
  Másnap reggel felkereste a hadkiegészítést, tartalékos állományba vették, s minden nehézség nélkül megkapta a katona könyvét.
 Munkát vállalt a helyi bányánál, elkezdett dolgozni és kis garzont kapott a vállalat gondokságától.
  Sokáig bizonytalanul érezte magát, nem volt mögötte a bajtársi bizonyosság, a megszokott laktanyai rend.
Lefekvés előtt többször is megnézte bezárta-e az ajtót.
 Andornak barátnője volt, jegyben voltak, nem számított rá többé.
A munkahelyen néha összefutottak, de a közösen vállalt tervről nem beszéltek többé.
Győzőt ez kissé bántotta, de nem beszélt róla Andornak.
Hétközben eljárt dolgozni, elvégezte a feladatát s műszak végén hazament.
Szabad napjain rótta az utcákat, s konokul-kitartóan várta Murányi Péter jelentkezését.

Nincsenek megjegyzések: