Leszerelés.
A kemény téli hadgyakorlatról sokkal
vidámabban érkeztek vissza, szinte ujjongva, vidáman kacarászva. Hogyisne
amikor az őrnagy bejelentette:
-Fiuk,
azt ugye tudjátok, hogy ez az utolsó bevetésetek? Ha visszatértünk a laktanyába
ti leszereltek.
Arra kérlek benneteket, hogy olyan jól teljesítsetek,
mint korábban, és ne felejtsétek, hogy a fiatal katonák, most Tőletek tanulják
meg a hadgyakorlat lényegét, úgy ahogy Ti is korábban megtanultátok a
„veteránoktól”.
Tehát
viselkedjetek öreg bakához méltóan.
Végül a várva várt napon, amikor magukra
ölthették a civil ruhájukat, a parancsnoki épület előtt ugyanez az őrnagy
bocsátotta útjukra, kezükbe adta a laktanyából végleges kilépési engedélyt,
amellyel jelentkezniük kellett a Megyei Hadkiegészítési Parancsnokságon, és e
kilépési engedély alapján megkapták a katonakönyvüket.
Utolsó felvonulási sorrendbe állította a
katonákat és kiadta a parancsot:
-Leszerelő katonák figyelem!
-Balra
át!
-Irány
a városi vasúti pályaudvar!
-Előre
indulj!
A katonák elindultak.
Kilépték a három, szabályos kezdő díszlépést
és szabályos rendben elindultak a pályaudvar felé.
Az
őrnagy odament némelyik kedvenc katonájához, mert azért kialakult némi
kezdetleges baráti viszony, és személyesen kezet fogva elbúcsúzott. Külön felhívta
a figyelmet mosolyogva:
-Ne
feledjétek, most már nem a hegyivadász bakancsban vagytok, abban ahova letetted
a lábad, ott maradt. S mögötted volt a hadsereg… most már leszerelt katonák
vagytok, saját cipőben és illik megállnotok a saját lábatokon!
A vonatról leghamarabb Murányi Péter szállt
le, csatlakozása volt a Várda felé tartó személyre.
-Ne,
búsulj Győző, ha valami biztosat tudok, értesítelek a buliról.
Szeredánál leszállt Attila és Zoli is.
Győző
egyedül maradt a fülkében.
A
vonat reggelre érkezett meg a városba, ahonnan autóbusszal utazott haza a
falujába.
Másnap reggel felkereste a hadkiegészítést,
tartalékos állományba vették, s minden nehézség nélkül megkapta a katona
könyvét.
Munkát vállalt a helyi bányánál, elkezdett
dolgozni és kis garzont kapott a vállalat gondokságától.
Sokáig bizonytalanul érezte magát, nem volt
mögötte a bajtársi bizonyosság, a megszokott laktanyai rend.
Lefekvés
előtt többször is megnézte bezárta-e az ajtót.
Andornak barátnője volt, jegyben voltak, nem
számított rá többé.
A
munkahelyen néha összefutottak, de a közösen vállalt tervről nem beszéltek
többé.
Győzőt
ez kissé bántotta, de nem beszélt róla Andornak.
Hétközben
eljárt dolgozni, elvégezte a feladatát s műszak végén hazament.
Szabad
napjain rótta az utcákat, s konokul-kitartóan várta Murányi Péter
jelentkezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése