1970 (kb)augusztus vége...pillanatok a múltból; Olasztelek.
Amint azt már észrevehettétek, falun éltem az Erdővidéki Olaszteleken.
Ott minden háziasszony, egyben gazda asszony volt. A kertben termelte meg a zöldségfélét, télire, ő is tartósitotta. Állatokat tartott. Egész változatos állományt, de elsősorban baromfit.
Liba, kacsa, tyúk. A libát évente kétszer is "megültették", tapasztalati összefüggések alapján, ha látták az évszak minőségét, jöhetett a második fészekalj pipe, a kislibák. Ezek még biztosan felnőttek a fagyok előtt. Ezek voltak a sarjú pipék. Gyerekek feledata volt az etetés, a kapu előtt.
A tyúkot ugyanígy kétszer, sőt néha háromszor háromszor is "megültették", de ennek a harmadik fészekaljnak már elég bizonytalan volt a sorsa. Ezeknek mondták a szomszédasszonyok: "-Mancika, ezeknek gatyát(gagyát) kell varjál..."
Mancika,... Anyukám volt, és én figyeltem. Természetesen sajnáltam a "kicsi csirkéket".
S akkor neki álltam gagyát varnni... és mert ilyen anyag általában minden háztartásban volt... piros zászló anyagból. A kék nem állt jól a sárga kicsi csirkéknek.
Anyukám ollójával "leszabtam" az anyagot, kivágtam rá a két lyukat a lábaknak, s épp a csirkére próbáltam ráadni, ott a nyári konyha döngölt földjén, amikor megjött Anyuka.
Persze nagyon mókásnak találta a dolgot...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése