Kiáltok

Kiáltok, ha fáj a múltam,

S magamba zárkózok.

Vártam a holnapot, s hittem,

Hogy ti is kiálltok,

A történelmet a szívükben hozó társatok mellett.

Kiáltok, ha arcul csap a jelen,

Mert embertelen lételem a nevem.

Az állatok megértik, de az emberek nem.

Máramarosban csak a lovak.

A nevem lételem, és itt él velem.

Ember, tedd el, ne tedd, ne vedd. Fedd.

Kiálltok? Rá álltok? Rá látok! Rá állok!

Kiáltok, ha múlt a jelen.

Etele, Ond, Tas, Hunor.

Nevek. Nem a te neved, fattyú. Hazátlan.

Nem te vagy itt. Bántalak.

Bántanak. Bántottak. Bántam. Bánom!

Kiálltok, ha tudjátok én vagyok?

Kiáltok. Már halkan. Csak én hallom.

Nem. Nem vádolok.

Csak megsíratom múltam,

És jelenem.

Kiállok! Kiszállok!

2004.Május 19. Pécs-Laterum